Kedves Olvasók!
Banki alkalmazottként úgy látom, hogy Emesének teljesen igaza van.
Röviden erre írtam azt, hogy hitelt csak saját felelősségre vegyen fel az ember.
Miért is?
A mai világválságot a bankok és a hitelfelvevők közös gondatlansága okozta.
A bankok eddig lazán reagálták le a dolgokat. Nap, mint nap láthatjuk, hogy  a válságért felelős amerikai bankok vezetői zsákszámra hordják haza a pénzt. Az országok az egész vilégon  mesés vagyonokat költenek a bankok megmentésére. Amennyiben a helyzet ennek ellenére sem javul, legfeljebb elküldik a dolgozók jelentős részét. Költségcsökkentés jelszóval az eszetlen pazarlást valamennyire viszafogják, a cúcsvezetők bónuszát kissé megnyirbálják.
Hazánkban lásd a most megszűnő Raiffeisen fiókokat, és vele  a 800 munkahelyet. De több, kimonottan nagy, országos bank is követi a példáját.Néhány kisebb már kis is vonult a hazai piacról,és a jövőben csak az erős piacokon teremtenek mukát.
Lényegében a vezetők gigászi fiztései, céges autói és főképpen az állásai megmaradnak.
Szóval mi baj érheti a felelőtlen bankot és vezetőit?                                                Az égadta világon semmi!
És mi baj érheti a felelőtlen hitelfelvevőt? Na, ezen a ponton mindenki magyarázat nélül is érti, hogy itt vannak a nagyobb bajok. Nézzünk egy nagyobb összegű árhitelt, vgy egy közepes személyi kölcsönt és annak a 10-20 ezer forintos, de legdurvább esetben is csak maximum 50 ezer forintos havi törlesztőrészletét.
Ha ezeket az összegeket csak pár hónapig nem tudja törleszteni egy "kisember" , az így összegyűlt elmaradás az ő helyzetéhez képest már tragikuan magas összeget képez. És akkor vegyük hozzá, hogy 3 hónapon túli, minimálbér összegének megfelelő elmaradásért már BAR lista (új nevén KHR) nyilvántartásba vétele jár.Tehát már ebbenaz esetben is a felelőtlen hitelfelvevő sok esetben  reménytelen helyzetbe kerül.
És szándékosan nem akartam senkit rémisztgetni a családi fészek elveztésével járó jelzáloghitel-tartozásokkal.
Igen, egy nagyobb áruhitel, vagy egy közepes személyi hitel bedőlése már reménytelennek tűnő helyzetbe hoz egész tömegeket.
És vajon az állam milyen védelmet ad ezeknek az embereknek, akik esetleg kényszerből vették fel hiteleiket? Nem valami bőkezű velük a politika. Kapnak áteneti törleztőrészlet cökkentést, filléres áthidaló segélyeket. De beszéltem már olyan ügyféllel, aki azért örült. a törlesztőrészlet-csökkentésnek, mert így új hitelt vehetett fel. Mert muszáj volt. Mert kellet, majdnem az éhenhalás ellen. Ha így nézzük, akkor valódi segítség az amit az állam nyújt?
Nyilván nem. Nyilván az állmnak is meg vannak a korlátai.Nyilván, nem karolhat fel mindenkit aki felelőtlen volt. Nyilván, nemzetgazdasági okokból akkor is milliárdokkal kell támogatnia a bankokat.
Aki veszíthet, tehát Mi vagyunk. Ezt jól véssük az eszünkbe! És így kérdezzük meg magunktól,hogy valóban szükség van-e a hitelre? Ha igen, milyen öszegre? Mekkora törlesztőt tudunk bevállalni? Sajnos ezek azok az egyszerű kédések amiket legtöbben nem tesznek fel sját maguknak.
Mielőtt még legyintenének a "bankos" szavaira, megnyugtatok mindenkit, hogy tudom mit jelentaz, amikor muszáj hitelt felvenni. Méghozá AZONNAL! Életemben először akkor vettemfel hitelt, amikor temetésre kellett.Azóta van folyamatosan valamilyen hitelem. És éppen tegnap ültünk le fillérre kiszámolna a havi költségvetést mielőtt felvettük volna egy újat, pedig nagyon fontos dologra kell. És most is tízszer átgondoljuk, mielőtt beleugrunk.
Én azt mondom, hogy hitelt csak saját felelősségre!
 
 
 

 Kedves Hangrózsa, és Zsulka!

 Mindíg csodálkozom, amikor felemlegetik, hogy a banki alkalmazottak lelkiismeretlenül adják el a portékájukat, mert jutalékot kapnak érte. A hentes is többnyire odateszi a felvágott végét a csomagodba (pedig törény szerint ki kellene dobnia) és a zöldségesnél is belekerül egy-egy hibás barack a többi közé, pedig leírhatja a romlás kárát.

Miben különbözik akkor a banki alkalmazott tőlük? Igen, érdeke van az eladásban, mint az összes többi kereskedőnek is. De ettől én még mondhatom a hentesnek, hogy a végét ne tegye bele, átnézhetem a barackokat, és kérhetem, hogy a rothadt helyett adjon másikat a zöldséges, hiszen én vagyok a vevő. Tehetem ezt kedvesen, és agresszíven is, de mindkét esetben egy idő után tudni fogja, hogy velem nem érdemes próbálkoznia.

Miért nem tesszük ugyanezt a bankban? Mert nem értünk hozzá, és ebben valóban az állami oktatási színvonal a felelős. Húsz évvel a rendszerváltás után mág nem sikerült modernizálni a tantárgyi struktúrát. Azonban a saját műveltségi szintjéért, a fejlődőképességéért, a nyitottságáért mindenki saját maga felelős.

És ezen a ponton nem érzem jogosnak a banki szféra hibáztatását, bár - mint mindenütt másutt az üzleti életben - itt is vannak gátlástalan szerencsevadászok, és korrekt, nagy tudású szakemberek. De talán nem a szomszéd Pista bácsitól kéne informálódni, ha banki ügyekre készülök, főleg, ha az ő tudása még kissebb, mint az enyém. És amiről elfelejtkezünk: hogy ezeknél az árucikkeknél sokkal nagyobb a tét, mint a zöldségvásárlásál, tehát óvatosabban, körültekintőbben kellene eljárni, a mértéktartásról már nem is beszélve.Ez pedig rajtunk múlik, nem a bankokon.

Mindannyian fizetünk tanulópénzeket az életben - mint ahogyan Te, Hangrózsa, de a kérdés, tudunk-e tanulni belőle. Nagyon igaz, amit írtál: valóban, minden pénzt el lehet tapsolni, és a kevésből is ki lehet jól jönni. Minden kiadásunkra lehet ráhatásunk, még a rezsire, és az általad luxusnak nevezett költségekre is. Nézzétek meg ötletekért a www.hogyantakarekoskodjunk.hu honlapomat, mivel erről a témáról 100 órát tudok előadni.

Kedves Emese, Zsulka!
Én is úgy gondolom, hogy hitelfelvételnél a felvehető pénz lebeg az emberek szeme előtt - kézhez kapja, de nem kellett érte türelemmel takarékoskodnia, voltaképpen azonnal rendelkezésére áll. Ráadásul sokszor alapvetően nem szükséges célok érdekében, "igaz, nincs rá pénzem, de úgyis kapok hitelt, meg amúgy is annyira tetszik" mentalitással vállalják a terheket. És tényleg a messzi ködbe vész a visszafizetési kötelezettség, vagy nagyon kicentizik, arra számítva, hogy a helyzetük nem legalábbis az akkori szinten marad. A "kedvencem" az a reklám, amely személyi kölcsön felvételére buzdítja az embereket, amelyből aztán végre megvalósíthatják álmaik nyaralását. Egyébként valamelyest rám is jellemző ez, diákhitelt vettem fel, holott enélkül is meg tudtam volna oldani a pénzügyeimet (matektanár kellett nekem - levelezős voltam - és a fiamnak is); később felújításba fogtam, de kellő anyagi rákészülés nélkül, és alaposan elszámoltam magam a költségekkel kapcsolatban, no meg számítottam a folyószámlahitelemre, de ez egy idő után ördögi kör lesz, amiből nagyon keserves kikecmeregni, főleg hogy már a magas kamat is nyomja az ember vállát.
Szerintem a pénzügyi alapismereteket középiskolában már mindenképpen tanítani kellene, és egyszerű példákat adni (törlesztőrészlet, kockázatok, jövedelemhez mért teherbíróképesség) - nem csak a közgázba járó gyerekeknek -, ahogy az állampolgári alapismeretek is részét képezik a tanmenetnek.
A másik dolog, ami a pénzről eszembe jut, a kolléganőm megjegyzése, aki jó másfél évig nyugdíjat és fizetést is kapott (akkor még volt erre lehetőség): tőle hallottam, hogy bármennyi pénzt el lehet költeni. Ha nem írja és követi az ember, hogy mire költ, egyszerűen kifolyik a pénz a kezéből. Én most a következő kategóriákba soroltam a kiadásaimat: rezsi jellegű (lakáshitel, rezsik, biztosítás, bérlet): erre nincs ráhatásom; háztartás (étel, cicakaja, tisztítószerek): itt azért már jócskán oda lehet figyelni, pl. piacon jóval olcsóbban tudok zöldséget-gyümölcsöt venni, süteményt nem veszek, hanem én készítem; egyéb kötelező kiadások (pl. bicikli javíttatása, ruha, osztálypénz: ezeket tételesen felsorolom, de szintén nem nagyon tudom befolyásolni; "luxus": mozi, fagyi, színház. Hó végén ezeket összesíteni fogom, és lehet, hogy összesítve, leírva látni nagyon magasnak tűnik majd pl. a luxuskiadás, és éppen ez döbbent rá, hogy valamit változtatni kell, okosabban csoportosítani.
További jó munkát kívánok Nektek.
Én is további jó munkát kívánok Nektek.

Szia Emese!
:) Tetszik az oldal, kellemes, könnyen áttekinthető, no meg persze főleg hasznos. 
Anno, amikor a szakmámat tanultam  egy vendég előadó külön felhívta a figyelmünket arra, hogy ne használjunk szakszavakat,mert az az ügyfeleinkkel később félreértéshez vezethet.
Szerintem lehet párhuzamot vonni, mert a legtöbb hitel felvevőnek - mély tisztelet a kevés kivételnek- csak annyi jön át, hogy lesz pénz egy valamilyen célra, ettől valamivel homályosabb képként fogalmazódik meg, hogy vissza kell fizetni, igaz jóval többet, de apránként és ennyi . A bankszakmában dolgozók- mély tisztelet a kivételnek- pedig nem foglalkoztak a rosszul kérdező ügyfél alapos tájékoztatásával, nehogy az megijedjen, hiszen a banki alkalmazott jutalékért értékesíti a hiteleket.Ezen a ponton pedig már ki is látszik a lóláb a bankok felelősséghárításával kapcsolatban.       
Az emberek tájékozatlanok( ezért nem az egyszerű állampolgárt hibáztatom!!)  és nincs kultúrája annak, hogy kellően önállóak legyenek egy vad fogyasztói világban ( ezért sem ők a hibásak, hogy az állam felkészítési kötelezettségét hanyagul féredobva most közli a póruljártakkal és bizonyos tekintetben kiszolgáltatottakkal, ,hogy már tegnap meg kellett volna tanulni, hogy az állam nem azért van, hogy segítsen) , ahol minden az értékesítésről szól, nincs társadalmi védőháló, ami megvédi őket Igazad van: főleg a 40-es korosztály az, akiket ez érint, de, ha nincs ismeret, félő, hogy gyermekeiknek is csak nagyon hézagos tapasztalatot tudnak tovább adni... idő meg nincs és fájdalom mentes tandíj sem..., és az állam még mindig nem informál megfelelően...-ezért is különösen hasznos és fontos a te munkád...-, de pedig az állam az állampolgárok okán és -ért létezik.
További sok sikert kívánok a munkádhoz!